A gyászról 1871/The mourning 1871

A párizsi dráma bevégződött, az áldást hozó béke ismét beköszöntött és a világváros lakóit ismét visszavezeti szokott tevékenységükhöz.

A francia divat is kezdi követelni jogát, ámbár még nincs annyi hatalma, hogy parancsait diktátori módon küldje szét a világban, miként azt a háború előtt tevé, de azért már lebegteti szárnyát, hogy távol röptéhez előkészüljön.

Bárki mit mondjon, de annyi igaz, hogy az öltözködési izlést és csint a párizsiaktól nem lehet elvitatni, ebben ők mindig magas rangot fognak elfoglalni, mindaddig míg Párizs megőrzi vonzerejét a gazdagságra és fényűzésre nézve.

Alig múlt el néhány hét a "község" rémuralmának bukása óta és máris ezer meg ezer szorgalmas kéz, "tündérujj" foglalkozott a divat csarnokokban, hogy helyrehozhassák a mulasztást, mire a végzetes események kényszerítették.

Általános áttekintést a divat köréből, nyájas olvasónőink a következőkben fognak találni.

Minthogy jelenleg a gyászöltözetek nagy szerepet játszanak, e tárgyat tüzetesebben fogjuk elemezni.

A nagy gyász első félévében kaszmért, merinot, az ún. biarritzot és az ismert parisiennet hordják, mind megannyi lágyfényű szövet, míg ellenben a hátralévő idő alatt többé-kevésbbé hatásos kelmék divatoznak, mint pl. orleans, alpakka, mohair, popelin, epingline és grenadin gyapotban, az igen vastag de mégis könnyű kanavászon, úgyszintén selyem grenadin, florentine, chalis, byzantine stb.

Ezeken kívül megemlítjük még az ún. tafetas de laine-t, a japáni crépet, bársonyos grenadinet, baréget, satin de laine-t melyek mind oly szövetek, mik nemcsak fekete, hanem minden árnyalatú szürke, viola és lila színben kaphatók.

Ha a gyász szigorúan megtartatik, ami még gyakran történik, úgy az első időre semmiféle díszítéket nem választunk, hanem a szoknya egészen sima marad s ehhez hosszú sált és crépe vagy paramatos kalapot, hosszú crépe fátyollal viselünk.

Máskülönben azonban miután ez öltözék inkább emlékben, mint valóságban létezik, puha kelmét és hasonló alsószoknyához magas ráncolt röpkénnyel (volnats) és oly redőzetet választunk, melyet nem szabad dudor alakban emelni. Ezen öltözékhez hasonkelméjű vagy angol crépe-ből készült biast veszünk, s gyakran hasonló kabátot, mert a testhez álló köntös (tunika) háttérbe szorúl bármilynemű felöltő előtt is. Bodrok, röpkények, rakott ráncú díszítékek szóba se jönnek, míg ellenben a gyász második szakában a nevezett díszítékeket hasonkelméből, grenadinból vagy angol crépe-ből lehet alkalmazni.

Tegyünk egy lépést tovább, vagyis: ha a gyász legszigorúbb ideje letelt, fekete selyem, sőt viola színű szoknyákkal is találkozunk, a magas röpkénnyel díszített alsószoknyát drapírozott fekete grenadin tunika, utóbbit bodrok és fekete gaze szalag díszítik.

Ezenkívül találkozunk acélszürke valencias-al és fekete kanavászon alakú grenadinnal, utóbbi kelme először az alsószoknyán három ránc röpkényt képez, melyeket fekete bársonyszalag tart össze. Ugyanily díszítéket - ráncolt szelet alakban - alkalmazunk a tunikára, derékra és ujjra, az elsőt oldalt két visszahulló csokor alatt fölcsípve, a derekat egymásba eső, sarkos, postakocsis-lebbennyel és az ujjat felül testhez állva, a könyöknél bouillonné-val, alul pedig röpkénnyel díszítve.

Nem kevésbbé kedvelt öltözék a világos szürke taffetaline fekete csíkokkal, a szegély fölött 10 cm széles fekete tafota bias mutatkozik, mely aránylagos szélességben a többi szegélyhez is csatlakozik és a derékon hegyes gallért s néha ún. postakocsis övet is képez.

Ez öltözéknél az ujj pagoda alaku vagy pedig bő rakott ránccal, mely már az ujjkivágásnál kezdődik és tafota karperec tartja a könyök fölött, mely utóbbi bog alatt, hosszú csokrokkal végződik.

Az oldalt szintén fölcsípett tunika hátul két hegyes csokorban végződik, aként, hogy ezek az alsószoknya mélyedéséig érnek, még akkor is miután felső részüket kettős dúz alakban hajtottuk le, hasonlóan az ún. Princesse tunikához, melyet olvasóink bizonyára ismernek már.

A fehérnemű nem igen nyújt újdonságot a gyász számára. Azonban mindamellett mégis találkozunk crépe gallérokkal csinos fekete hímzéssel, fekete és színes nyomású patyolat (batiszt) gallérokkal, igen csinos kis alakban, sodrány nyakékekkel (colliers de guipure) mely a fűződerekak szegélyezéséhez is alkalmassak, továbbá pedig zsebkendőkkel lilaszínű nyomású röpkénnyel.

A kalapok, melyek magasságukat illetőleg e tekintetben nagyon szerények s csak ritkán vagy épen nem kerek alakúak, majd szalmafonatból vagy lószőrből, majd pedig crépe-ből vagy csipkéből készülnek és díszítésüket százszorszép rükerc, vörös berkenye, kalász, halvány szőlő vagy cseresznye és selyemkelméből készült levél képezi, de toll soha.

A nagy gyászra ellenben crépe bodrok, ráncolt szeletek szolgálnak és egyedüli díszíték gyanánt, csakis crépe bogok használtatnak, magától értetődvén, hogy a zománc alakú díszíték kivételével, mely sohase fog lemondani jogáról a csipke vagy a patyolat kalapokra nézve.

Ez alkalommal az ékszerről sem szabad megfeledkeznünk, mely közt a zománc különösen nagy szerepet játszik azaz a fa mellett, mely szerintünk lágy fénye miatt csakis a nagy gyászhoz illő.

A zománcot általában nagy lemezekben hordják; sőt még a fülbevalók és melltűk (broche) se kicsinyek; a fésűkre szintén igen sok zománcot használunk; a nyakláncokat pedig, melyek rendesen három vagy négy gyöngysorból állnak, nagy lemezkék tartják össze, szóval ezáltal a gyászt kissé élénkíteni igyekeznek, anélkül, hogy ezáltal fogyatkozást okoznánk neki, ép úgy mint midőn gyertyát gyújtunk, hogy a mély sötétségben tájékozhassuk magunkat.

Az onix kő munkák még gyakoribbak és gazdagabbak platina vagy ezüst betétnél, melyből fülbevalókat és karpereceket, sőt XIII. Lajos korabeli érméket is készítenek.

Ennyit a gyászról.

Magyar Bazár, 1871. Augusztus 20., 15. szám

The drama of Paris had ended, and blessing peace introductioned again, leading back to the usual activities the residents of the cosmopolitian city again.

French fashion starts to demand it's right tho' still doesn't have that big power to send out to the world it's orders as a dictator the way it did before the war, but the wings are fluttering to prepare for a distant fly.

Whatever anyone might say, but it's true that the taste in dressing and elegancy can't be contorert from the Parisians, within this they shall always take a high rank as long as Paris can keep the seductions for richness and luxury.

Only a few weeks had passed since the fall of the terror of the "common" and allready thousand and thousand hardworking hands as "faryfingers" worked in the milliner stores to retrieval the omissions to what the fatal events constrained.

A general overlook about the fashion our gentle readers shall find below.

Since recently mourning attires play a big part, we shall analyse this matter scrutinisely.

In the first half year of deep mourning they wear cashmere, merino, the so called Biarritzor and the well known parisienne, all of these are soft flashed fabrics, but in the remaining time less or more effective fabrics are fashionable, like orleans, alpaca, mohair, popeline, epingline and grenadine from cotton, the very thick but still light canavas, and also silk-grenadine, florentine, chaly, byzantine, etc.

Beside these we mention the so called tafetas de laine too, the Japan crépe, velvet-grenadine, barége, satin de laine, all such fabrics available not only in black but every shades of grey, violet and purple colours.

If the mourning strictly retained, often happens still, than in the first time we don't choose any form of trimmings but the skirt is left plain and we wear this with a long shawl and a hat from crépe or Paramatos with long crépe veil.

Otherwise because this toilette rather exists in memory than in reality, we choose a soft fabric and similar foundation skirt, with a big gathered volant and with drapery that mustn't pouff in bustle shape. For this we take bias from the same fabric or from English crépe, and often a similar coat too because the tigth fitting apron (tunique) upstaged in front of any kind of wraps. Frizzles, volants, pleats and embellishments aren't to be thought of, but in the second part of the mourning the mentioned trimmings from similar fabric, grenadine or English crépe can be used.

Let's take one step forward, that is: if the strict period of the mourning is over we can see black silk, even violet coloured skirts too, the foundation skirt is ornated with a big volant, draped with black grenadine tunique, this trimmed with frizzles and black gauze ribbons.

Beside this we can see steel-blue valencias and black canavas shaped grenadine, this fabric makes a three row of volants on the foundation skirt held together by a black velvet ribbon. The same trimming - in tucked band shape - setted on the tunique, bodice and sleeves too, the first on the sides stitched up by two down falling bows, the bodice trimmed with carrick-peplum lapping each other with edges, and the sleeves are tight fitting on the top with bouillonné at the elbow and trimmed with volants on the sides.

Not less favoured toilette is the light grey taffetaline with black tapes, above the hem a 4" wide black taffeta bias, this in equal width joins with all the other decorations, sometimes also creating a sharp collar on the bodice and the so called carrick-belt too.

On this ensemble the sleeves are pagoda shaped or loose with pleats, starting at the cut of the armhole and a taffeta band holds it above the elbow, this ending in bows with long ribbons.

The tunique also stitched up on the sides end in two sharp bows at the back, these reach the foldings of the foundation skirt even if the upper part was folded up in double bustle shape, similar to Princess tuniques, our readers surely know by now.

The lingerie doesn't offer any new to mourning. But after all we can see crépe collars, pretty black embroidery, black or coloured printed batiste collars in very neat small shapes, guipure lace trimmings (colliers de guipure) also used to trim the sides of the corsets, and hadkerchiefs with violet printed volants.

The hats are very modest in the shape of hight and rarely or never roundy, made from straw or horsehair-cloth, or crépe or lace and decorated with moonflower, red mountain ash, spike, pale grape or cherry and leaves from silk fabric, but never decorated with feathers.

But during deep mourning the only decorations are crépe frizzles, pleats and only crépe bows used, that goes without saying excluding the enamel-shaped decorations, these shall never depose the right on lace or gauze bonnets.

This time we mustn't forget jewelry neither, among these enamels especially play a big part beside wood, due to it's pale light only fits the deep mourning period.

Enamel is usually worn in big coins; even pendants and broches aren't small; we also use lot of enamel for the combs; the necklets, usually from 3-4 rows of pearls held together by big coins, so with this pressing to vivify mourning without causing disservice to it, just like when we light a candle to direct ourself in big darkness.

The onix stone works are more common and richer than platinum or silver insertions, from these pendants, bracelets and even XIII. Louis genre coins are made.

That's all about mourning.

Magyar Bazár, 20. August 1871., 15th issue

Gyászöltözetek hölgyeknek és kisfiúknak/Mourning attires for ladies and boys