Divat és fényűzés 1872/Fashion and luxury 1872

Auguste Toulmouche: Hiúság, 1889/Auguste Toulmouche: Vanity, 1889

A divat túlzásaiért elsősorban nem a nők felelősek, hanem az az uralkodó nézet, hogy a nők legmagasabb hivatása a férfiak gyönyörűségére szolgálni. Előbb kiképezik a nőt játék, pipere és divat bábbá, aztán kigúnyolják érte és amit maguk eszközöltek mindenféle jó és rossz eszközökkel, abból származtatják az egész nem hiúságát, kicsinyeskedését, hasznavehetetlenségét. A divat ostobaságainál és a nővilág pazarlásánál nem annyira a tönkre menő kelméket és pénzügyeket kell sajnálni, mint inkább a tönkre menő nemes hajlamokat, erőket és tehetségeket, melyek nem találván méltó munkatért, méltatlanra pazaroltatnak. Ha valaki egy karcsú derékért testi kényelmetlenséget és fájdalmakat mosolyogva tűr, ha egy divatos öltözetért képes nélkülözni, dolgozni és szűkölködni, ha teljes buzgalmat tud arra fordítani eszköznek, vagy rabszolgának tekintetni ki a férfi kedvtelésére született, nem nevezhető valódi nőnek. S addig míg a nőket ünnepélyek, vagy komoly összejövetelek alkalmával nem résztvevőkül, hanem csak dísztárgyakul veszik, mindaddig se nem csodálkozzanak, se ne panaszkodjanak a férfiak, ha a nők hiúságba, kacérságba és a divat ostobaságaiba menekülnek, és egyébre nem gondolnak, minthogy miképpen cicomázzák magukat. Hisz nem csak megnehezítik a nőnek a gondolkodást, hanem vétkül róják fel neki ha mégis gondolkodni tud és - "nőietlen" cím alatt kerülendő például állítják fel nemének. (Otto Peters irataiból)

A Divat 1872. Május 1., 9. szám

For the extremes of fashion principally not the women are responsible, but the dominant opinion, accordingly women's top duty is to serve men's pleasure. At first women are trained into toy, finery and fashion dolls, then taunted for these and what they have effected with every good or bad tools, they derive the whole feminine vanity, fussiness, uselessness from it. With the foolishness of fashion and waisting by women we mustn't feel sorry for the ruined fabrics and finances, but rather for the ruined noble instincts, forces and talents, which couldn't find proper working place, were waisted for wrong. If someone for a smaller waist can sufferance physical discomfort and pain with a smile, if for a stylish dress able to spare, work and yowl, if she can turn with full ardor to be treated as an instrument or slave, who was born for men's own gratification, can't be called a real woman. And as long while women at festivals or at ceremonial occasions not as attendance but only taken as ornaments, as long men shouldn't wonder or lament about that women escape into vanity, coquetry and the foolishness of fashion and don't even think about anything else, but how to prink themselves. Because not only makes thinking harder for women, but hold against as guilt if she can think and - titled as "unfeminine" hold up as a model to avoid for her genre. (From Otto Peters' notes)

"A Divat" 1. May 1872., 9th issue