Egy olvasói levél 1872/A reader's letter 1872

Egy vidéki hölgy következő érdekes levelet írt a "Főv. Lapok"-hoz, melyet egész terjedelmében átveszünk, azon t. előfizetőink számára, kiknek nincs alkalmuk, hogy e dús tartalmú lapot olvassák:

"Vidéki levelezők rendesen csak akkor szoktak tollat fogni, ha nagy esemény van: földrengés vagy bál, nagy tűzkár vagy tojás nagyságú jég, mik - hál' égnek! - a ritkaságok közé tartoznak. Legfőbb előttük a bál, mert azzal, ha kiírják X asszony báját vagy Y kisasszony szép táncát, "kedves emberek" kitüntetett lovagok lesznek bizonyos körben. Arról, hogy mint áll a nők műveltségi állapota nem szólnak soha. Ők csak a bókot hajhásszák. Pedig ideje volna már elhagyni a bókolást, mely csak a kiskorúságnak hízeleg, s mélyebben nézni társadalmunk rétegeibe s bajaiba. Arra kellene hatni, hogy a nők országszerte inkább a műveltségben, mint bálban és öltözködésben kívánjanak kitűnni. Petőfi írta: "Tündökölni vágynak a leányok, S méltán ők a Föld csillagai". De vajon csillagok-e akkor is, ha csupán ruhákkal tündökölnek? Vagy talán némelyek csak azért öltözködnek fényesen, mert más úton nem ragyoghatnak? Mirabeau mondta: "Nőktől függ a családok s családoktól a nemzetek boldogsága". E boldogság azonban nem csupán attól függ, hogy a ruha szép, a konyha pedig jó legyen. Bizonyára szükséges, hogy a nők külső megjelenésében izlés nyílvánuljon és hogy minden valamirevaló nő értsen a háztartáshoz, s így a konyhához is; de szükséges még valami más is. Jókai érdekes rajzát. "Nők a tűzhely mellett" sokan szívesen magyarázzák félre. Bizonyára engem is meghatott, midőn olvastam, hogy Jókainé a főzőkanalat is úgy tudja forgatni, mint amily művészileg szaval; vagy midőn hallám, hogy L.-né vendégelte meg látogatóit; de az is igaz, hogy ha a kitűnő hölgyek csak a főzőkanalat forgatták volna jól, akkor a hazai dráma és opera, s ezzel a nemzeti dicsőség tetemes csorbát szenvedett volna. Sokszor ha egy-egy vidéken utat teszek, azt kell hinnem, hogy Magyarország a szakácsnők hazája, mert sok helyen a férjek csak arról dícsérik nejeiket, hogy jól főznek, ami kétség kívül szép házi erény, s maguk a hölgyek is nem egy helyen az ételekről beszélnek legszívesebben. Persze nem mindenütt van így, mert falukon is vannak művelt nők, kiket magasabb tárgyak szintén érdekelnek s kikkel férjeik valami egyébről is beszélnek mint, hogy mit főztek vagy fognak főzni nekik. De bizony magam is hallottam, midőn egy atya lányainak, kik szerettek volna zenét tanúlni, így szólt: "Ott a gyúródeszka, zongorázzatok azon!" A gyúródeszka az én nézetem szerint is része a női életnek, de talán nem egyedüli célja, s általában jó lenne követni az angolokat abban is, hogy ott rövidebb ebédeket főznek s hosszabb könyvtárakat állítanak össze. Szerintem: a férjekben van a főhiba, kik inkább politizálnak egymás közt, semhogy nőikkel eszmét cserélnének. Hallgatnák csak örömmel például hitvesik zongorajátékát, ezek nem hanyagolnák el azt, amit leánykorukban megtanultak. S lenne csak a nőknek (mindig általában szólok) mélyebb műveltsége, mindjárt vége lenne a sok mendemondának, személyeskedésnek, s mindjárt jó könyvek foglalnák el ama fércregények helyét, melyektől hogy ne zöldülne meg a vidék! Van elég nő, ki a lapok közül sem ismer mást, mint épp a helyi lapot, mely hamar emlékszobrot indítványozgat az utcasarokra oly apró városkában, melyet annyira sem tudnak vinni, hogy utcái söpörve volnának, ami pedig csak néhány nyír ágba kerülne. Hanem hát minden kis névnap bálkirálynői megvannak a lapban, nagy cifrán, s ez elég. Abban az időben, mikor egyik regényét Jókai az egyszerű szavakkal adta át a királynénak: "Íme átnyújtom felséges asszonyom!" a mi helyi lapunk azt írá egy falusi mulatságról: "N. N. volt a bálkirálynő, kinek íme hódolattal tesszük lábaihoz az elismerés koszorúját." És N. N. asszony "kedves embernek" találta a hízelgőt. Van egy ismerősöm, fiatal lány, ki megvallá, hogy nem talál valami sokat a Petőfi Ciprus lombjaiban, ő ugyanekkor dícsérve nyújta át egy verset, melyet egy fiatal írt az ő - bájairól. Midőn e sorához értem: "Hallgasd a hattyú vezeklését" nem állhattam meg, hogy ne szóljak: Kedvesem! Tanácsolok neked valamit. Olvass el egy pár széptani könyvet, a versíró ifjú pedig egy csomó igazi poétát, s aztán írjon ő, s te is csak azután bírálj költeményeket. Sokszor eszembe jut egy Bécsből jött német leányka ismerősöm, ki évek előtt azzal kezdé a beszédet: "Milyen jól járt most Pest." "Hogyan?" - kérdém. "Mert az Eszterházy képtárt leszállíták Bécsből." S azóta hány nőismerősöm jött haza Pestről anélkül, hogy csak egy is beszélt volna az Eszterházy képtárról, míg annál többet beszéltek az A. és M. divatújdonságairól. S ezen a szellemen változtatni kellene is, lehetne is, mert hölgyeinek a természet elég ésszel, gyors felfogással és lelkesüléssel áldotta meg, hanem legfőbb helyen hiányzik az alapos nevelés és emelkedett társaságok köszörűje. Valóban ébrednünk kellene, ha a társadalmunkat előbbre vinni kívánjuk. És bizony a vidéki levelezők is tehetnének e részben valamit, ha maguk körül egyebet is meglátnának, mint a bálok királynőit."

A Divat; 1872. Augusztus 8., 15. szám.

A countrylady had written the following interesting letter to "Capitol's magazine", we report it in full lenght for our venerated subscribers who don't have the opportunity to read this fine capacity newspaper:

"The country side writers usually only grab a pen when something big happens: earthquake or ball, fire damage or egg-big ice what - thank God! - are rarety. The main is a ball, because if they describe Mrs X charms or Miss Y nice dance these "polite gentlemen" become favoured knights in certain places. The level of women's literacy standards, never mentioned. They're only after the compliments. But it would be just in time to leave behind the compliments, only play up to the youth, and to take a deeper look inside the classes of our society and problems. We had rather effect the women all over the country to mark out with their literacy not at balls and in dressing. Petőfi wrote: "Girls wish to shine, And indeed they are stars on Earth." But are they stars if they only shine with clothing? Or some only dress up fancy because they can't shine in other ways? Mirabeau said: "Family happiness depends on women and national happiness depends on family." This happiness doesn't only depend on if the dress is proper and the meal is good. Surely it's necessary for women to appear with taste and every worthwile women have some idea about domestic and kitchen; but something else is needed. Jókai's interesting play: "Women beside the fireplace" many of us gladly misinterpret. Surely I was touched too when reading Mrs. Jókai can play as good with the wooden spoon as artistly recites; or when hearing Mrs. L. made the meal for her guests; but this much is true if these outstanding ladies only would have played with the wooden spoon great, then the national drama and opera, and all in one national glory would have suffered from an enormous blame. Often when I'm having a trip in the country side I have to think that Hungary is the home of the cooks, in a lot of places husbands only praise their wives how good they cook, no doubt this is such a good domestic honour, and in a lot of places even the ladies prefer to talk about cooking. Of course this isn't so everywhere, because there are educated ladies at the country too, who are interested in higher level of subjects and with who the husbands talk about something different, than what they have cooked or shall cook for them. But I have heard it myself indeed when a father responsed to his daughters when they have asked for allowing to learn some music: "There's the breadboard, play on it!" The breadboard from my opinion is a part of female life but not the only meaning, and in general it would be the best to follow English people, they give smaller dinners and build longer libraries. I think: the main problem is with the husbands, who rather politics between each other than to confer with their wives. They would gladly listen to their wives' piano play and they wouldn't lack what was learned younger. And only if women (I always mean general) had a better education, as soon every chit-chat, personalities would end, and as soon fine books would take the place of those dime-novels what colour green the province! We have enough women who don't know any other journal but the local, sooner push forward an act for some memorial statue in the corner of the street in such a small village, where they can't even govern to clean the streets, and this would only cost a few branches. But every little namesday's ball queens are found in the journal, gaudily, and this is enough. Back then when Jókai handed over one of his novels to the Queen: "There it is! Presentated to your royal highness!" Our local paper had written about a village event: "N. N. was the queen of the ball, we lay the wreath of honour in front of her feet adoringly." And lady N. N. had found the truckler a "polite gentleman". I have a friend, a young girl, who confessed she couldn't have find anything in Petőfi's Cypress greenery, but meanwhile handed over with full marks a poetry, a young one had written about her - charms. When reading this verse: "Listen to swan's propitiation" I simply couldn't stand to tell her: - Dear! I advice something. Read some literary books, and the young writer a few real poet and afterwise he should write and you should judge poetries. - I often remember a german girlfriend from Vienna who some years ago said to me: "How lucky now Pest is."  "What?" - I asked - "The Eszterházy picture-gallery is deliveried from Vienna." And since then how many familiar women came back from Pest, not one talked about the Eszterházy gallery but rather talked about A. and M. milliners' novelties. And this attitude should, and could be changed, because nature blessed women with just enough mind, smartness and enthusiasm, but at most places the whetstone of proper education and the higher society are missing. We really should awake now if we want to proceed our society. And surely country writers can do something if they discover anything else, but the ball queens.

"A Divat" ; 8. August 1872., 15th issue.

Jókainé Laborfalvi Róza és Jókai Mór 1870 körül/Mrs. Rose Jókai Laborfalvi and Mór Jókai circa 1870