Párizsi árucsarnokokról (I) 1889/Parisian department stores (I) 1889

Mióta a világ turistákat és múzeumokat bír felmutatni, bizonyos szövetség áll fenn a civilizáció ezen két jelensége között. Alighogy a magát művelt egyéniségnek tartó utazó egy városba érkezve arcáról lemosta az utikormot, siet kötelességszerű látogatást tenni az útmutatóban megjelölt csarnokokban, gyűjteményekben. Megtörténik azonban némelykor, hogy az utazónak marad ideje ezenkívül még más dolgok megszemlélésére is, de olyan merész őszinteségű ember alig akad, aki szakítva a hagyományos szokásokkal, hazájába visszatérve el merje magáról mondani, hogy talált olyan dolgokra utazás közben, amelyek jobban érdekelték némely etruszk vázánál, vagy Rafael előtti időből származó komor festménynél. Hisz épp ezeknek az utazó szemeiben délibábként tükröződő visszfénye az, ami őt mások előtt érdekessé teszi s fejét bizonyos ihlettség dicsfényével veszi körül. Igen természetesnek találtam tehát, ha Párizsba utazó barátaim és ismerőseim, kiknek kalauzolását a nagyváros nevezetességei között magamra vállaltam, legelőbb is a Louvret óhajtották meglátogatni. Ha van oly gyűjtemény, amely az emberi látókört szélesbíteni van hivatva, úgy kiváltképp a Louvre az. Csak egy milói Vénusz, Mona Lisa és kánai mennyegző van a világon. Mint lelkiismeretes vezető szerepemet mindig azzal kezdtem, hogy Párizsjáróimat ezen csodák elé vezessem. De az igazat bevallva, kénytelen vagyok elismerni, hogy alig tapasztaltam náluk azt a határtalan, leigéző benyomást, amelyre fel valék készülve. Gyakorta még mintha egy nemét a kiábrándulásnak is észleltem volna arcaikon. Megfejthetelen egy talány! Egy ideig nem bírtam magamnak megmagyarázni, mígnem végre a nyitjára akadtam. Szépnek, rendkívülinek, utánozhatatlannak mondták, amit láttak, de... hát másvalaimt vártak. Egyszerűen eltévesztettük az ajtót, ott, ott, átellenben... oda kellett volna az első látogatást tennünk a Szajna parti világvárosban.

Ott átellenben is Louvre van, de nem a mű-, hanem az árucsarnok s mi tűrés, tagadás, ez alighanem több vonzerőt gyakorol az újkori utazóra. Hiába, változnak az emberek, változik az ízlés. A királyi palota remek műkincseivel, melyekért apáink annyira rajongtak, másodfokra szállt, a mai iparkorszak gyermeke inkább érdeklődik amaz óriási árucsarnok iránt, amely szintén a Louvre nevet viseli s a jelen iparának annyi csodás termékét foglalja magában s nemcsak a nevét kapta az egykori királyi laktól, de a jelen nemzedék bámulatát is maga számára hódította el tőle. Egymillió árjegyzék kerül ki ebből a mesés nagyságú áruházból évente s repül szét a föld minden országába, odavonzva az emberiség ezen Mekkája felé a civilizált világ minden zugából vágyó sóhajtásokat. Ez árjegyzékek tartalma főképp szövetmintákból áll, alig egy-két centiméteres kis selyem, gyapjú és pamut foltocskákból, melyek azonban, ha összetoldanánk, egész Franciaország területét beterítenék és a vállalatnak több, mint százezer frankjába kerülnek. Ezért aztán sokkal hatalmasabb, kézzelfoghatóbb is a benyomás, melyet az emberre ez tesz, mint azoké az elmúlt idők emlékeié ott átellenben. Az innen kiröppent divatminták minden női szívben felkeltik a vágyat Párizs divatcsodái iránt s nem az Olasz és a Flamand iskola remekeit rejtő termek, hanem az áruház tömkelegszerű folyosói felé özönlik az utazók zöme, csodálkozással merülve el az újkor csodáinak szemlélésében. Így lett az árucsarnok körülrajongott, mindent háttérbe szorító, az utazókat magához csábító múzeummá, amelynél a turista nem csak kötelességszerűen, de kíváncsi látnivágytól űzve teszi meg első látogatását. Ám vonjon ebből le bármely következtetést a bölcsész, ítélje el a saját módja szerint kortársainkat megváltozott ízlésért, rója fel azt az idők materealista vagy könnyelmű áramlatának, mi belátjuk, hogy van a dolognak más oldala is. Komoly tanulmányalap rejlik ebben a jelenkor gyermeke számára. Mert annyi bizonyos, hogy az óriási város lüktető élete, szenvedélyes küzdelme a létért sehol annyira nem észlelhető, mint éppen ezen rengeteg árucsarnokban, melynek vásárlóközönsége egyetlen napon meghaladja a százezret, hol az ötven áruhelyiség némelyikében, például kesztyűosztályon 8 óra alatt 90.000 forintnyi forgalom van és minden 24 órában 1200 teríték kerül az asztalokra, melyek mellett nevetgélő árusítóhölgyek és boltsegédek minden héten átlag 2 ökröt, 42 borjút és 70 ürüt fogyasztanak el. Hol Párizs összes szerelmese vágyaikkal, bűneikkel egyetemben találkáikat tartják. Ha átlag egyre-másra csak 5000-re vesszük is a látogatók számát s meggondoljuk, hogy Párizsban 20 ilyen roppant árucsarnok áll fenn, 300 árunapon át 3 millióra megy a forgalom; vagy másképp mondva a vonzerő oly hatalmas, hogy Párizs minden egyes lakója, legyen az férfi, nő vagy gyermek, évente legalábbis százszor fordul meg egy-egy ilyen árucsarnok területén.

Kivéve Júliust és Augusztust, amikoris egész Párizs nyaral, de nem némuló harsogással szólnak minden hónapban a reklám óriási trombita harsonái. Az áruház "grande exposition"-jára és "mise en vente"-jára toborozza össze a vásárlókat a folyamatban lévő időszak legcsábítóbb cikkeit kínálgatva. Szeptember, midőn a közönség még egészen eltelve a természet s a fürdői szállodák pompájával, egyszerű otthonába visszakerül a szőnyegek és kárpitok hónapja. Októberben kezdődnek az újdonságok a téli öltözék terén, melyek Novemberben a szörmeneművel érnek a tetőpontra. Decemberben egész hasábok vannak tele a játékok, gyermekkönyvek, dísztárgyak ajánlgatásaival. Így sorakoznak egymás után a kesztyű, ernyő és kalap hónapjai. Az áruháznak megvan a maga külön naptára. De valahányszor megüti a nagy dobot Párizs lázas elragadtatással kiált bele a zengeménybe. A párizsi nő tán azt hinné, hogy túlvilági üdvössége forogna veszélyben, ha gátolva lenne abban, hogy a hullámzó, szorongó tömeggel az áruház remekeinek bámulására siessen s ha aztán egy félnapi hadjárat után a küzdőtérről valamely hadizsákmánnyal megrakodtan térhet vissza, melyet roppant erőfeszítések után két sous-val olcsóbban sikerült megszereznie, mint ahogy tán más alkalommal tehette volna, teljesen meg van magával elégedve. Mert az olcsóság ez intézmények horgán a fő-főcsalétek. Az egyénileg kezelt munka természetesen jobb is, mint ami oly nagy mennyiségben készül az árucsarnokok részére, de ez mégolcsóbban adhatja és ebben rejlik az intézmény hatalma. Ebben segítségére van a határtalan nagyságú tőke, amellyel dolgozik, meg az óriási mennyiségben, minden közvetítés nélkül egyenesen a termelők kezéből nyert anyag, melyhez a régebbi idők kiskereskedői annyi nehézség árán jutottak s végre a tömeges eladás, amely lehetővé teszi, hogy az egyes tárgyakon elenyészően kevés nyereséggel adjon túl. Vannak napok Júniusban, melyken fél vagy egész százezer szalmakalap kel el s így könnyű olcsóságban túltenni a kalaposon, aki örülne, ha egy ezredrészét adhatná el.

Az olcsó végeladások, a híres "occasion"-ok mindazonáltal egészen megbízhatók. Bármily óriásiak legyenek is a helyiségek, olykor az áru mégis túlszaporodik s az új divatcikkeknek helyet kell csinálni.

Divat Salon, 1889. Október 1., 1. füzet

Ever since the world can show up tourists and museums, a certain alliance obtains between civilization's these two phenomenas. Just as soon as the traveller consideres himself to be a cultured person arrives into a city and washes off the road-dust from his face, rushes to make the duty bound visits to the refered galleries, collections. But sometimes it might happen, that the traveller has free time beside of these to view other things too, but there are hardly any so daringly honest person, who would break with the traditional forms, returning to his homeland would dare to tell about himself, that he had found such things while travelling, which were more juicy for him than some sort of Etruscan vase or pre-Rafael periodical darksome painting. Because exactly these's mirage-like reflecting counter-glow within the traveller's eyes are what form him juicy before others and frames his head with certain inspirational halo. So I think it's very natural, if my friends, familiars travelling to Paris, who's guiding amongst the big city's sights I had undertaken, at first wished to visit the Louvre. If there is a collection, which is meant to broaden people's horizon, then especially Louvre is. Only one Venus of Milo, Mona Lisa and Wedding at Cana exist on the world. As an earnest guide I had always started my role, that I had led my Paris walkers towards these wonders. But to tell frankly, I must admit, that I had barely noticed on them that limitless, mesmeric impression, what I was prepared for. Still, often as if I had noticed a certain kind of disillusion on their faces. A clueless enigma! For a while I couldn't explaine it to myself, until finally I had found the key. They had declared as nice, wondrous, matchless what they had seen, but... they were expecting something else. Simply we had missed the door, there, there fornent... we should had taken the first visit there in the Seine cost cosmopolis.

There in front is a Louvre too, but not the art, but the market gallery and such a tolerance, denial, this presumedly has a greater seduction on modern traveller. Alas, people are changing, taste is changing. The royal palace with it's glorious art treasures, what our forefathers were so much enthused over, fallen down to secondary degree, the modern industry era children are rather interested in that giant market gallery, which also has the Louvre name and contains present industry's so much wondrous product and not only gained the name of the former royal residence, but present generation's astonisment is conquered from it too. One million spreadsheet get out of this fabulous sized department store yearly and flies into every country of the World, attracting towards humanity's new Mecca from every corner of the civilized World the yearning sighs. The context of these spreadsheets is mainly fabric samples, almost one-two centimeter small silk, woollen and cotton patches, but these, if we would piece together, would bespread whole France's territory and cost more than one hundred thousand franks of the house. So perhaps a lot more bigger, evident the sensation is, which effects the people, like those remembrances of past times there fornent. The fashion samples let fly from here raise the appetite within every woman's heart for Parisian fashion wonders and not towards Italian and Flamand school's artworks hiding halls, but towards the department stores' immenseish halls stream in the travelling mass of people, absorbed in wonder while observing modern era's miracles. This is how the department store had become an idolized, en everything else overtopping, a traveller attracting museum, in which the tourist not with the sense of duty bound, but driven by curious desire to see takes the first visit. But whatever inference the philosopher would draw, condemn after his own ways his coevals' altered attitude, hold it against the time's material or wasteful trend, we see, that this object has another side too. A serious study fundation is hidden within for modern era's children. Because it is certain, that the giant city's pulsating life, the fierce duel for existence nowhere else can be noticed so much, like in this plentyful department store, which's custom only on one day passes one hundred thousand, where in some of the fifty market rooms, for example at the gloves section within 8 hours around 90.000 forints trades and within every 24 hour 1200 table-furnitures placed on the tables, next to these laughing salesgirls and assistances during every week take average 2 oxen, 42 calves and 70 lambs. Where every lover of Paris with all of their desires, sins universally place their rendezvouses. If in average not else but only count the visitors  to 5000 and we think, that in Paris there are 20 of such enormous department stores, for 300 selling days the traffic goes up to 3 million; or to say the least the attraction is so big, that every single resident of Paris, let it be man, woman or child, leastwise turns up for a hundred times in one-one of these department sotre's territory yearly.

All except July and August, when whole Paris is out on vacation, with never fading roaring call in every month advertisement's giant trumps. Gathering the customers to the department store's "grande exposition" and "mise en vente" offering the ongoing period's most tempting items. September, when the audience is still wholly filled with nature's and summer resort hotels' lavishness, returns to their simple homes, is the month of carpets and tapestries. In October starts the novelties of winter attires' sphere, which in November reaches the height with furs. In December whole volumes are full of toys, children's books, trinketries suggestions. This is how gloves, parasol and hat months line up. The store has it's own calendar. But whenever hits the tambour, Paris shouts into the clang with hectic ecstasy. Perhaps the Parisian woman would think, that her afterlife bliss is threathened, if she would be inhibited from rushing to stare the store's art works along with the waving, anxious mass, and then if after a half day of expedition from the battle-field, packed up with some sort of prize can return, which after enormous bids managed to get two sous cheaper, as she could have done perhaps some other occasion, she is wholly satisfied with herself. Because cheapness is the upmost mainbait on this institute's fish-hook. Naturally the personally made product is better, like what is made in such a big amount for the stores, but they can sale it even cheaper and the institute's power lies in that. Of assistance to it is the limitless grand fund, with what it works, and the huge amount, without every intercession, items gained straight from the producers' hands, to what old-times' retailers could only come with lots of trouble and finally the mass-selling, which enables to chaffer away single items with infinitesimally small profit. There are days during June, on which half or full one hundred thousand straw hats are realized and so it's easy to top modistes in regard of cheapness, who would be happy, if they could sell only one thousandth of that.

The cheapest sales, the famous "occasion"-s are still very trustworthy. However huge the rooms might be, still sometimes the products overgrow and they must make room for the new fashion items.

Divat Salon, 1. October 1889., 1st brochure

A Grands Magasins du Louvre főbejáratánál/At the main entrance of Grands Magasins du Louvre

A központi árucsarnokában/The central market hall

A női konfekcióáru osztályában/The ladies' confection section

Az alagsori szállítmányozási raktárában/The basement delivery-stock